2015.03.18 | Szerző: Vasas Lászlóné dr.
Recenzió
Magyar Közigazgatási Jog Általános Rész 1-2. című
A modern államfejlődés elsődleges célja a hatalom racionalizálása és ennek érdekében az államhatalom megosztás új egyensúlyi formáinak kialakítása iránti folyamatos törekvés.[1] Ez a magyar közigazgatásban hosszú évtizedek óta fennálló törekvés, amely a megváltozott hazai és nemzetközi viszonyok mellett keresi a lehető leghatékonyabb és legrugalmasabb közigazgatási rendszer, a jó állam modelljét. Ezen útkeresés során kiemelt szerepet kap a közigazgatási jog, mint elméleti tudomány fejlődése is, amely eredményein keresztül járul hozzá az állampolgárok mindennapi életének tényleges egyszerűsödéséhez mindazokon a találkozási pontokon, ahol az állam és az állampolgár egymással kapcsolatba kerül.
A jogtudomány fejlesztésének fundamentuma az egyetemi oktatás, ahol a jövő elméleti és gyakorlati szakemberei számára kerül átadásra az elmúlt évszázadok tudásanyaga és az új kihívásokra adott innovatív válaszok sora. Ennek a folyamatnak az egyik értékes részeként említhető a Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke által alkotott „Magyar Közigazgatási Jog – Általános rész” című egyetemi tankönyv, mely a teljesség igényével kívánja bemutatni a tudományág legfontosabb szabályozási elveit és alaptételeit.
A könyv az I. fejezetben a Közigazgatási jognak a jogrendszer egészében történő elhelyezését végzi el, tömören ismerteti a hatalommegosztás hagyományos és modern elméleteit. Az elméleti alapvetést követően a szerzők a közigazgatás legfontosabb differencia specifika-it veszik sorra, külön kitérve a jogág sajátos szemléletére és fogalomrendszerére. Akiemelt terület dogmatikai megközelítésű, rendszerezett bemutatását végezte el a szerző, így a hallgatók érthetően és jól strukturált logikai ív mentén sajátíthatják el a tudományterület alapjait. A közigazgatás elméletek rövid, érthető bemutatásával összefüggésben a tankönyv egy jövőbeli átdolgozása kapcsán szükséges lehet annak ismertetése, hogy a Jó Állam kiépítése során milyen gyakorlati jellemzői vannak az állami szerepvállalás újraerősödésének.
A tankönyv VIII. és IX. fejezete a helyi önkormányzatok fogalmát, rendeltetését, jellemzőit, működését ismerteti. Az egyes államok belső jogi berendezkedésének alapvető jellemzője, hogy a hatalomgyakorlás során milyen szabályozási elvet alakít ki az állam és szervei valamint az állam és az önkormányzatok viszonyrendszerében, azaz a jog, mint szabadság és kényszer spektrumában[2] hol jelöli meg az egyensúlyi pontot. A kérdés aktualitásához kétség azért sem férhet, mert Magyarországon a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény, a közelmúltban helyezte új alapokra a helyi önkormányzati rendszert, azok működését, feladat és hatáskörét, felügyeletének eszközeit.
A helyi önkormányzatok bemutatását a tankönyv a helyi önkormányzatok alkotmányjogi helyzetének, a hatalommegosztásban elfoglalt helyének, a helyi önkormányzáshoz való jog ismertetésével kezdi, ezzel a szerzők az önkormányzati rendszer elhelyezkedésének alkotmányjogi, társadalomtudományi aspektusát adják meg. Szakmai-tartalmi szempontból kiemelendő a helyi önkormányzatok feladatának, hatáskörének értelmezése az Alaptörvény helyi önkormányzatokról szóló rendelkezései magyarázatával történik, mellyel a tankönyv egyben az önkormányzati rendszer alaptörvényi megalapozását is bemutatja.Szükséges megjegyezni, hogy a képviselői jogok, kötelezettségek ismertetése nem teljes körű, a 2014. évi általános önkormányzati választást követően hatályba lépett Mötv. rendelkezésekkel lényegesen növekedtek a képviselői kötelezettségek, szigorodtak a képviselői összeférhetetlenség szabályai, bevezetésre került a méltatlanság jogintézménye. A képviselő-testület működése olyan részletességgel került bemutatásra, amelyből az olvasó alapos és részletes képet kap a testületi ülések előkészítéséről, összehívásáról, a vita rendjéről, a döntéshozatal folyamatáról. Az önkormányzat szervei közül – súlyának megfelelő – kiemelkedő szerepet kap a polgármesterre vonatkozó szabályok ismertetése, a polgármesteri feladatok, hatáskörök strukturált felsorolása jól szolgálja azok átláthatóságát.A közös önkormányzati hivatal az önkormányzat szerveként, és társulási formaként két alfejezetben kerül tárgyalásra, a Mötv. szerkezetét követve elegendő az önkormányzat szerveként bemutatni. Az önkormányzatok feladatának, hatáskörének ismertetése jól tükrözi az önkormányzati rendszerben bekövetkezett irányváltást, ahol a hangsúly a helyi közügyek ellátására tolódott át, rendszertanilag kiemelendő, hogy ebben a fejezetben kerül megtárgyalásra a helyi közügyek ellátását szolgáló önkormányzati vagyonra vonatkozó szabályrendszer.
Az önkormányzatok és a központi állami szervek kapcsolatát taglaló X. fejezet bemutatja a közigazgatás egyes szereplőinek funkcióit és működésük indokoltságát, amely logikus, egy tankönyvvel szemben támasztható elvárásoknak megfelelő, visszafogott alapossággal részletezett ismeretanyagot közvetít. Az önkormányzatok kontrollrendszerének ismertetése körében a törvényességi ellenőrzés és felügyelet kérdése a tankönyvben kifejtésre kerül. Figyelemre méltó, hogy a szerzők az önkormányzatok feletti kontrollrendszer átfogó, történeti szemléletű kritikai elemzését végezték el, amely a jelenlegi törvényességi felügyeleti eszközök szabályozásának indokaként szolgált.
A 2. kötet – a tantárgyi tematikákhoz igazodva – elsősorban a közigazgatás hatósági jogalkalmazó tevékenységének jellegzetességeit ismerteti. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló alapvető rendelkezéseinek és összefüggéseinek bemutatása során a szerző – a 2008. évig visszanyúlva – bemutatja a legfontosabb, Ket-et módosító törvényeket, amelyek célja minden esetben a hatósági eljárás egyszerűsítése, gyorsítása, hatékonyabbá tétele volt. Ezt követően kerül sor a Ket. hatályos rendelkezéseinek bemutatására.
A tankönyvet megismerve megállapítható, hogy a jogi oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges területet alaposan és kellő tudományos részletességgel bemutató munkát tart az olvasó a kezében, amely nem korlátozódik pusztán a jogszabályok száraz és sablonszerű bemutatására, hanem külön kitér az egyes szabályozások alakulásának történelmi és társadalmi indokaira, a korábbi és a hatályos szabályok értékelésére és az utolsó fejezetben a jövőbeli lehetséges fejlődési irányára. A könyv arányosan tartalmazza a történelmi, elméleti, rendszertani és a hatályos jogszabályokon alapuló ismeretanyagokat, mindezt átlátható jól strukturált, az értő tanulást elősegítő módon teszi.
Debrecen, 2015. március 10.
Vasas Lászlóné dr.
Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
főigazgató
[1] Bibó István Válogatott tanulmányok I. kötet 294. Magvető kiadó Budapest 1986.